Vasárnap este leszállott a hererohasztó meleg városunkra, ó a mi kis szaros Budapestünk hasábokra taglalt kis utcáira, és ebben a melegben mi más is eshet jobban egy férfinak, mint egy jó pofa sör, de én ebből ugyan semmit nem láttam, ugyanis a feleségem elhatározta, hogy családi wellnessprogram keretében átruccanunk Szentendrére, és ha már ott vagyunk, akkor a fizetésem maradékát is elverjük 500 forintos teára, amin még a tavalyelőtti „boldog karácsonyt kíván a kalóriamanó” felirat díszeleg, nyilván nem azért, mert lejárt. De ha már Szentendre, gondoltam a Duna partján majd kapok 5 perc pihenőt, amikor amolyan lelki maszturbációként elképzelem, hogy csak révedek a nagy semmibe és pecázok, és unalmas módon emelgetem a sörösdoboz karimáját a szám széléhez, de a feleségem jobb, mint valami szexuálpszichológus, és megszakította a közösülést az álmaimmal, mert mentünk rétest enni.
A szentendrei rétes titka, hogy nem szabad odanézni, mikor eszed. Sőt a legjobb, ha megkérsz valakit, hogy menjen be és hozzon neked ki. Így első körben kikerülöd azt a szívinfarktussal egybekötött agyérgörcsös merevedési zavaros hasmenéses agyfaszt, amit attól kapsz, hogy meglátod az euró-kompatibilis árakat, és így igazából nem fogsz illúziókat táplálni, hogy te olyan rétest kapsz, amilyet kértél. Tehát nem fogsz reklamálni, hogy te igazából nem barackos rétest kértél, hanem mákosat, mert fogalmad sem lesz róla, hogy mit kértél. Valamit, aminek van valamilyen íze, mint amikor bemész a trafikba és kérsz egy kaparós sorsjegyet, csak ott 3 milliós Suzukit lehet nyerni, itt meg egy látogatást az ÁNTSZ-be.
Hazaértünk nagy nehezen, bár soha nem gondoltam volna, hogy ilyen messze van Szentendre, mert mikor egyedül megyek, akkor általában nem kerülök tájékoztatott helyzetbe, legalábbis nem olyan téren, mint például a női lábápolás titkai, bár a feleségem és a barátnője között lefolytatott diszkrét 38 perces beszélgetés alatt sikerült elcsípnem valami egyezményes információt, miszerint a sarokreszelőt lehet másra is használni, megvallom őszintén, én már ütöttem vele agyon pókot, meg volt, hogy a csaptömítést kicsit megdolgoztam vele, de ezekről valamiért elfelejtettem beszámolni. Valamilyen szinten ennek köszönhetem szerintem, hogy nem egyedül élek, és hogy Petike most átszaladhatott éppen jelezni, hogy valaki beszart, mert büdös jön a budiból, ami azt jelenti, hogy megint elővehetem a feleségem lufáját, és megdolgozhatom vele a zománcos mocsarat, szóval holnap találkozunk, mindenki.
